Sziasztok! A Blogot ketten írjük és reméljük hogy tetszeni fog!
Az első részt én hoztam,jó olvasást! ;)
Várjuk a komenteket hogy érdemes-e folytatni! :)
kiss&hugs
●Taylor●
A vámpírok és a farkasok New York cityben már vagy 500 éve békében éltek. Egészen eddig. Most szeptember elsején minden megváltozott. A városban meghalt egy gyermek. Egy vérfarkas gyerek. Éjfélkor találták meg,a Central park nyugati részében. A nyakán több harapás nyom volt,és ki is véreztették. Vámpírok tették. Legalábbis első ránézésre. De biztos hogy nem valami más?
A béke megszűnt. A vérfarkasok vért követeltek,és meg támadtak egy vámpírt. Szemet-szemért,nem? Csak hogy a vámpírnak sikerült megszöknie,és úgy tűnik az 500 éves béke fél perc alatt szerte foszlott.
Este 8 felé járhatott. A metró megálló üres volt mint a pezsgős üvegek szilveszterkor. Mindig maradt az alján egy kicsi korty. Nálunk a kicsi korty egy lány volt. Egy vérfarkas. Evangelinnek hívták. Itt kezdődött el a háború hivatalosan.
Ha többen lettek volna valószínűleg sokan megbámulták volna. Alig volt 165 centi,és ránézésre 16-nak tűnt. Edző ruhát rajta - ami egy kinőtt szürke melegítőből,fekete hosszú szabású pólóból,és egy hatalmas edző táskából állt. Rózsaszín haja volt,amit laza kontyba fogott,és rá egy órmotlan fekete fejhallgatott tett. Üvöltött a zene a fülében,barna tekintetét is a telefonjának szentelte. Halkan dúdolta a dalt, miközben lábával az ütemet ütve várta a metrót. Még negyed órát kell várnia.
A lépcsőn egy fiú jött le,teljesen átlagosan volt öltözve. Fekete pólót,fekete nadrágot - és meglepetés - fekete cipőt viselt. A lány leginkább azokhoz a fiúkhoz tudta hasonlítani,akik az iskolákban a menő helyes fiúk közé tartoznak,és később vagy focisták vagy férfi modellek lesznek a Victoria Secretnél. Volt valami a fiúban ami elektromos vibrálást futatott végig a lány gerincén.
Vámpír.
A lány megpróbálta kordában tartani a lélegzet vételét, és szívverését – kevés sikerrel. A fiú rámosolygott,mintha megérezte volna a félelmet a lányban - de persze ez sem lehet kizárt. A lány vissza mosolygott,és próbált úgy tenni mintha a fiú jelenléte miatt lenne ilyen gyors a pulzusa. Gyorsan lekapcsolta a zenét,és a fülhallgatóval együtt a táskájába rejtette,majd még egyszer a fiúra mosolygott. Az egész idő alatt őt figyelte,barna tekintetével követve a lány minden mozzanatát.
A lány olyan lassan és finoman indult el a mozgó lépcsők felé mint egy őz aki az ellenségei elől bújkál és egy kis ág reccsenés is az életébe kerülne. Valamelyest hasonlított a helyzet.
…Még 6 lépés….
…Már csak 5….
Mikor kilépett az előtte álló oszlop mögül egy nő. Az arca kemény volt és egy hatalmas morbid mosoly diszítete. Ő nem átlag ruhát viselt, hanem vadász ruhát. Egésztestet fekete bőrre tapadó kezeslábast, és fém talpú cipőt. A lány össze rezzent.
- Mi a baj,kiscica? Vagy mondjam inkább kiskutya?
Nyájasan beszélt,és lekezelően. Mint általában a legtöbb vámpír a zsákmányával szemben.
- Nem tudom miről beszél... - a lány próbált határozott hangon válaszolni.
A nő felnevetett,majd hirtelen a lány előtt termet. Az áll kapcsát keze közé kapta,és kicsit megemelve szorította.
A lánynak elakadt a lélegzete. Ennyit arról hogy nem tudták mi vagyok.
- A nevedet! - szorította az álkapcsát még jobban. A lány érezte hogy oldalsó fogai meglazulnak,és ha tovább szorítja a nő,talán még ki is esnek. Nem mintha nem nőt volna vissza,de kellemetlen érzés fogat növeszteni.
Gyerünk! Találj ki valami áll nevet!
- Öhm…Blair…a nevem Blair… - mondta a lány kicsit akadozva,leplezve ezzel hogy ezt csak most találta ki.
- Blair… - a nő többször egymás után is kimondta,mindig ugyanazzal a mézes-mázos hanggal.
- Beatrix,ezt most hagyd abba! Nem azért jöttünk hogy a szadista énedet kiéld! – egy hang reccsent rá a nőre. Egy női hang.
- De ha megkell halnia,akkor nem mindegy? – szórt szikrákat Beatrix szeme,miközben olyan erősen szorította a lány állkapcsát hogy két őrlő fog kimozdult a helyéről,és a lány szájából apró vércsík folyt ki.
- Beatrix! Enged el! Most! – Beatrix bosszúsan nézett a lányra,majd elengedte.
A lány most már tisztán látta a támadóit. Beatrixon kívül a fiú volt ott,és egy másik nő. Neki Beatrixel ellentétben kedves arca volt,de persze nem mosolygott,inkább szívbe markolóan nézte a lányt. Mintha sajnálná.
- Cameron… - szólt a nő,mire a fiú aki éppen a lány táskáját kutatta át,felpillantott.
Még szerencse hogy tegnap voltam a mosodában,mert különben a fiú most az alsóneműit túrná fel! - gondolta Evangelin,és dühösen méregette a fiút.
- Menj ki és őrködj! Ne engedj le ide senkit!
- Ne,majd én őrködöm! – szólt közbe Beatrix,aki nyílván valóan nem volt képes elviselni a kudarcot. A nő félszegen bólintott. Beatrix hosszú lassú léptekkel ment fel a lépcsőn. A nő – a lány még csak most vette észre hogy ő is vadászruhában van – oda lépett elé.
- A nevem Amanda, te ha jól hallottam Blair vagy,igaz? – kérdezte,nem úgy tűnt mint aki bántani akarná a lányt,de azért Evangelin,áll néven Blair, hátrál egy lépést,és keményen bólintott.
- Lenne néhány kérdésem,amire azt hiszem te választ tudsz adni…
- Rosszul hiszi – vágott közbe a lány. A nő meglepődött egy kicsit,nem igen számított ellenállásra.
- Figyelj,Blair,kössünk egyességet! Te válaszolsz a kérdésekre,mi pedig elengedünk! – tárta ki a karját Amanda. Evangelin az oszlopnak dőlt,és unottan felvonta a szemöldökét. Természetesen nem szándékozott semmit se mondani. Amanda elkezdte.
- Mért támadtátok meg azt a vámpír fiút a Centrál Park mögött? – kérdezte a nő. A lány pontosan tudta mit beszél a nő. A fiú befejezte a táska átkutatását. Nem talált benne semmit.
- Meg kaphatom a táskám?
- Először válaszolj! – dörrent rá a fiú élesen.
- Hjahj… sóhajtott unottan a lány. – Ahhoz képest hogy milyen öregek vagytok,nem túl okosak.
- Miről beszélsz? Majdnem megöltétek…
- Cameron! – Amanda hangja kemény volt,és tekintélyt parancsoló. A fiú bosszúsan bele túrt a hajába,de csendben maradt.
- Elmondjam mi volt? Elégtétel! - vágta rá dühösen a lány,de szavait leginkább Cameronhoz intézte mindsem Amandához. A fiú szeme szikrákat hányt,és dühösen mordult egyet.
- Elégtétel? De mire? Csak úgy? – Camaron hangja fojtott dühről árulkodott,és a keze is ökölbe szorult.
- Az öcsémé volt,te rohadt vérszívó,azé a srácé akit megöltetek! – Evangelin dühöngő őrült módjára kiabált. Cam csak nagy szemkel és értetlen tekintettel nézett rá.
- Mi nem öltünk meg semmilyen vérfarkas gyereket… - mondta a fiú össze zavarodva.
- Vámpír méreg volt a testében,és kivéreztették! Ti rohadékok,alig volt 6 éves még csak megvédeni se tudta volna magát!
- Cam,nem akartam ezt mondani de be kell vinnünk! Ezt az ügyet tisztázni kell! Ha háború indulna az nagyon sokakat veszélybe sodorna,nem csak közülünk,emberek közül is. Be kell vinnünk kihallgatni!
- Mi? Hova akarnak vinni? És miből gondolják hogy magukkal megyek? – Evangelin kétségbeesetten kapkodta a fejét,Amanda és a fiú között. Amanda bólintott.
A következő pillanatban Evangelin a lépcsők felé kezdett rohanni,de a fiú hátulról rávetette magát. Csépelni kezdték egymást. Evangelin Cam hasába mélyesztette a könyökét,amitől a fiú fájdalmasan felnyögött,majd a következő pillanatban a fiú már a lány csípőjén ült,és kezeit lenyomta. Éles fájdalom hatolt a lány csuklójába,és apró roppanás hallatszott. Eltört a kulcs csontja. Felsikított. Cameron a lány nyakába mélyesztette a fogait,miközben az alatta vergődött. A világ elhomályosult Evangelin körül. Aztán a fiú lerepült róla,mikor egy erős rúgással hasba,sőt ha jól halotta néhány bordája el is tört. Evangelin szédelegve próbált az oszlopban megkapaszkodni,mikor sikerült felállni. A lélegzett vétel egyre nehezebben ment,és a világ is magállás nélkül pörgött. Ekkor valami hátulról az oszlopnak nyomta,megint érezte a szorító érzést a nyakában,és az utolsó amit érzékelt az egy erőtlen sikoly volt….
