● Chapter 2

Sziasztok!Ezt a részt most én hoztam!Reméljük tetszett az előző! :)) Jó olvasást!

A kommenteket még most is várjuk ;) 

(Bocsi, kicsit hosszú lett :DD) 

~Vampire Girl~

A szoba sötét volt.......szinte vak sötét. Evangelin kábán feküdt az ágyon.Megpróbálta elmozdítani a nyakát,de az izmai őrjöngve tiltakoztak minden fajta mozgás ellen. Csak egy takaró fedte a testét.A teremben a fém keretes ágyon kívül semmi volt.A falak színtelenek voltak.Az ablak előtt nehéz, vörös gyapjúfüggöny lógott.  A helyiség másik sarkában Cameron ült a földön ,ugyanabban a ruhában mint amiben a metrónál volt előző nap, de haja kócosabb volt.Szemét becsukta,fejét hátrahajtotta a falnak.Az ember azt hitte volna alszik, de amikor Evanglin megmozdult a fiúnak felpattantak a szemei és villámgyorsan  talpra ugrott.Szemeivel végigmérte a lányt.Szinte gyönyörködött. Azon gondolkodott mi lesz ha felkel ?!Mit tesz akkor?Cameron soha nem töprengett ilyenen. Mindig is nagyon közvetlen volt mindenkivel.

-Na...hogy van?-lépett be a szobába egy lány. Magas volt,de nem nyurga,olyan volt akinek jól állt a magasság,hosszú sötétes barna haját egy erős kontyba kötötte. Egyszerű fekete pólót viselt,hozzá egy rövid nadrágot,ami csak még jobban meghosszabbította az alakját. A lábán sáros csizma volt,amiről még most is estek le a sárdarabok. A fiú álmosan megdörzsölte a homlokát, hangosan sóhajtott és odafordult a lányhoz.

-Kezd ébredezni.-mondta fáradtan.

-Remek!-válaszolta a lány szinte sajnálkozva.-És mi lesz vele?

-Fogalmam sincs.Anyánkat kérdezd!

-Hát...nem hiszem, hogy nekem elmondaná.Kicsit összevesztünk.- a lány szája szélét rágva várt egy pillanatot majd a válla felett hátra pillantott-Elmentek!

Hallottam!-mondta Cam sértődötten.-Nem vagyok süket,Viki!- a lány mintha nem is hallotta volna a fiút, Evangelint bámulta.

-Hol van a ruhája?-kérdezte meglepődve Victoria. Cam elvörösödött  és mosolyra görbült a szája.-Úristen de perverz vagy öcsi!-kiabálta Viki.-Nem mondod,hogy te voltál? Fúj...!-Cam felnevetett!

-Nem én voltam!És fehérnemű is van rajta!-mielőtt a lány reagálhatott volna, Evangelin  felült az ágyon és lassan kinyitotta a szemeit.Az ajtóban álló Cameron és Victoria az ágy mellé lépett. Amikor Evangelin meglátta őket ijedten a falhoz húzódott.Mikor csupasz háta a hideg falnak ütközött, felszisszent.A vastag takarót pajzsként húzta maga elé.

-Nem tudom mit akartok tőlem!Én nem csináltam semmit!-Hangja határozottan csengett,és bár az izmai tiltakoztak ellene kihúzta a magát.-Engedjetek el!

-Azt sajnos nem tehetjük ,Cica!-Cam álnokul mosolygott a vérfarkaslányra.-De ha jól viselkedsz talán nem maradsz itt örökre!

-Cameron!-csattant fel Victória!-Elég volt!Nem kell úgy viselkedned mint anya!Mit ártott nekünk ez a lány?!Engedjük el! 

-Mivan?-Cameron hangja csak úgy visított-Talán alvadt vért ittál?Ha elengedjük Beatrix üldözőbe veszi, és megöli!Vele együtt minket is.

A testvérpár olyan heves vitába kezdet, hogy egy percre el is felejtkeztek Evangelnről. A farkas figyelte ahogy egymásnak esnek!Még csak most vette észre, hogy csak fehérnemű van rajta!Szorosan magaköré tekerte a takarót miközben Victoria lerúgta a lábáról a csizmát mintha verekedni készülne.

-Elég!-kiabált végül Cam Vikire.-Majd később megbeszéljük.Most találjuk ki mi legyen ezzel.-bökött az állával Evangelin felé.

Khm....!-köhintett Evangelin. A tesvérek meglepetten fodultak. -Ezzel?! Mi vagyok én!?Egy váza?-szúrós tekintettel fürkészte a fiú arcát.

-Hoppá!-mosolygott Cam!-Kinyílt a kutyus csipája!

-Nem vagyok kutyus!-mondta a lány, és szűk csíkká húzta össze a szemét .

-Ó, ha te mondod.-mosolygott bájosan Cam. Evangelin gorombán nézett a fiúra.

-Hol vannak a ruháim?-kérdezte ugyanolyan tekintettel. Cameron elmosolyodott és válaszra nyitotta a száját, de Victoria megelőzte.

-Nem tudjuk de előkerítem neked. Addig is adok kölcsön néhányat!-Viki szemével méregette a lányt, mintha méretett venne.-Talán kicsit nagyok lesznek, de megteszi.Mindenképpen jobb mint amiben most vagy.-

Evanglint meglepte a lány kedvessége. 

-Ezzel talán vitatkoznék!- Cameron is úgy nézett végig a lányon mintha átlátna a takarón.-Nekem meglehetősen tetszik amibe van.-Evangelin összerezzent, és feljebb húzta a takarót, egészen a nyakáig.

-Cameron Frewen!-csattant fel Victoria.-Ne most éld ki perverz álmaidat!Főleg ne egy vérfarkason!

-a lány szúrós szigorú tekintete eltűnt, helyette egy kedves , őszinte mosoly bukott elő, és átsiklott Evangelin arcához.-Gyere Blair!Elkísérlek a fürdőbe.

Amikor a lány kimondta a Blair nevet Evangelinnek össze kellett szedni magát, hogy rájöjjön ez neki szól.

Cameronnak leesett az álla.-Ki akarod vinni a fogdából??Normális vagy?-a fiú hangja úgy csattan Evangelin fülében mint egy ostor.-Ha ezt anyáék megtudják, egy évszázadig szobafogságba kerülsz!

-Komolyan!?Azért mert megengedem neki, hogy letusoljon?Kétlem...!-Viki a szemeit forgatta.

Egy lépéssel közelebb lépett az ágyhoz.Arcára újra kedves mosoly ült ki.-Jössz?

-Honnan tudjam, hogy nem csapsz be és nem valami kínzókamrába viszel?-kételkedett Evangelin.

Cam a fejét hátracsapva felnevetett.-Kínzókamra?!-a fiú olyan hevesen nevetett, hogy majdnem hátraesett.

Victoria ügyet sem vetett a testvérére, és még mindig mosolyogva állt az ágyon ülő vérfarkaslány felett.-Hogyan bizonyíthatnám be?

-A lány olyan jóindulatúnak tűnik!Túl kedves!-gondolta Evangelin.

-Rendben-állt fel határozottan a lány.-Bízom benned!De ha becsapsz annak nem lesz jó vége!

Victoria meg sem rezzent a fenyegetőzéstől.-Bízhatsz bennem!

 Viki könnyed mozdulattal nyitotta ki a nehéz fém ajtót.

Cam elképedve nézte őket amint kilépne a helyiségből.

-Te itt maradsz?-fordult vissza a testvére felé Viki.

-Igen.Amíg a kutya pancsikál, én hasznossá teszem magam, és kiszellőztetem ezt a bűzt.-fintorgott Cameron.

-Te tudod!-vonta fel a szemöldökét Viki és behúzta maga mögött az ajtót. 

Amikor kiléptek az ajtón egy óriási előtérben találták magukat. A jobboldali falban egy hatalmas kétszárnyú bejárat állt, mellette végig sorakoztak az üvegablakok.A terem másik oldalán a konyhába nyíló ajtó volt.A helyiség közepén egy nagy vörös szőnyeg hevert. Bal oldalon olyan lépcső állt mint amin a kastélyokban két oldalról le szoktak vonulni.A két lépcső között egy kör alakú  üres tér helyezkedett el.Mind a két lépcső egy-egy folyosóra vezetett.

-Wow!Szép!-jelentette ki Evangelin.

Viki nem válaszolt csak elmosolyodott.-Gyere!Erre van a fürdő.

 A lány a bal oldali lépcsőn sietett fel.Kettesével szedte a lépcsőfokokat, de Evanglin tartotta vele a lépést.

-Sietnünk kell!Nem lenne baj, ha anyám nem tudná meg, hogy kiengedtelek a fogdából!-mondta Evagelinnek eszébe jutottak Cameron szavai: "Ha elengedjük Beatrix üldözőbe veszi, és megöli!Vele együtt minket is."

Csodálkozott, hogy egy idegen -méghozzá vámpír- ekkora áldozatot hoz érte.

 Amikor felértek, hirtelen jobbra fordultak.A folyosó mindkét oldalán zárt ajtók sorakoztak.

 -Haza akarok menni!-mondta Evangelin hirtelen, hosszas csend után. Victoriát annyira meglepte a hirtelen kijelentés, hogy lelassította szapora lépteit majd hátrafordult és együttérzően nézett a lányra.

-Ne aggódj!Cam és én nem hagyjuk, hogy bántsanak téged!Mindent megteszek azért, hogy minnél előbb hazajuthass!

 Néhány másodperc némaság után, kibukott Evangelinből:

-Miért vagy ilyen kedves velem?-miközben ezt kérdezte nem is nézett Vikire.

Victoriát meglepte a kérdés.

-Hát, nem minden vámpír vérengző vérszívó!Néhányunkat megtanítanak normális emberként viselkedni.És, ez kihat az igazi énünkre is.-miközben ez mondta visszafordult és újra elindult. Néhány lépés után Victoria megállt és kinyitotta az egyik jobboldalon álló ajtót, és bement. Evangelin végig a nyomában volt. Mikor beléptek a helyiségbe , az fényárba borult. Egy fürdőszobában álltak.Egy hatalmas, gyönyörű fürdőszobában.A szembelévő fal jobb sarkában egy masszírozós sarokkád állt. A bal sarokban volt a WC és a piszoár. A falak barnára voltak csempézve.A vámpírlány a jobb falnál álló szekrényhez sétált ,kinyitotta, kivett belőle egy piros törülközőt, és odanyújtotta a vérfarkasnak.A lány elvette és bizonytalanul elkezdett előre hátra hintázni.

-Am...rendben. Érezd otthon magad!Elmegyek keresek neked valami göncöt.Ha nem lennék az ajtóban amikor végzel , a szembelévő szobában leszek.-Viki megfordult és kisétált az ajtón.A válla fölött hátrapillantott és ezt mondta:

-Nem tudsz elszökni!Ne is próbálkozz!-nagyon fenyegetően hangzottak a szavak a szájából. 

Evangelin nem válaszolt csak a szemeit fogatta unottan! 

A lány megengedte a vizet és levetkőzött.Amikor feltöltődött a kád, beleült a tűzforró vízbe és gondolkodott.

-Miért vagyok ennyire nyugodt?Miért nem menekülök fejvesztve?Miért bízom meg eben a lányban?Nem csak színészkedik?-Evangelint nagyon nyugtalanították ezek a kérdések!

-Hiszen vérfarkas vagyok!Meg tudom védeni magamat!

Victoria a átsétál a szembelévő szobába.A helyiség teljesen világos volt.Nem hasonlított egy kamasz lány szobájára. A falak sötétkékek voltak.A szoba jobb oldalán egy íróasztal és egy sötétbarna szekrény állt, de nem csak egy volt belőle.Volt legalább 5 ugyanilyen szekrény, de mindegyik másik falnál, sarokban állt. A lány a baloldali falnál állóhoz, lépett és kivett belőle egy melegítőnadrágot, egy pólót, egy pulóvert és egy pár meleg zoknit.

 Hirtelen felkapta a fejét és az ajtóra meredt. Ledobta a ruhákat a földre és egy egy pillanattal később már a fürdőszoba küszöbén állt.Az ajtó nyitva volt és a lány sehol!

-A francba!-mondta halkan Viki elképedt arccal.

Sarkon fordult és egy másodperc múlva már lent is volt az előszobában. Előtte állt Evangelin aki az ajtóval ügyködött, egy köntösben. Nem vette észre a mögötte álló lányt.

-Én megmondtam!-vigyorgott Victoria.

Evangelin összerezzent.Lassan megfordult és ijedten nézett Vikire.

-Haza akarok menni!-mondta és könnyek gyűltek a szemébe.

-Mondtam, hogy mindent megteszek!-a vámpír közelebb lépett Evangelinhez.-Mázlid van, hogy nem Beatrix vagyok!Akkor már rég halott lennél!

Kinyílt a fogda ajtaja és Cam lépett ki rajta. 

-Hm.....na kinek volt megint igaza?-vonta fel a szemöldökét a fiú.

-Kímélj meg ettől légyszíves!Igazad volt!Tessék.....most örülsz?-háborodott fel Viki.

-Nem kielégítő de elfogadom!-vigyorgott Cameron.-Mi legyen vele?-mutatott a lányra.Most nézett rá először mióta kijött a szobából.Végigmérte Evangelint. Majd lassan elmosolyodott.A lány szinte érezte a tekintetét amint lassan végigjárja.Kirázta a hideg és egy pillanatra meztelennek érezte magát.

-Cameron kísérd vissza a fogdába kérlek!Hozok neki ruhát.-mondta Viki és csalódottan nézett Evangelinre.

-Örömmel!-mosolygott lágyan Cameron és odalépett a lányhoz.-Gyere!Kiszellőztettem és bevittem neked egy radiátort!Tudom, hogy a nem bírjátok a hideget.-mosolygott.

-Köszönöm!-válaszolta kérdő tekintettel Evangelin. Mi lehet ez a hirtelen modorváltoztatás???

-Mindjárt jövök.És kérlek,-mondta Viki mostmár sajnáltató tekintettel- ne próbálj meg elszökni!- Ezzel megfordult , és felsietett a lépcsőn.

Amikor Evangelin belépett az ajtón melegség csapta meg. Nagyon kellemes érzés volt.Az otthonára emlékeztette.Eddig a pillanatig észre sem vette mennyire hideg volt az épületben. Leült az ágyra és hagyta, hogy átjárja a testét.

Cameron behúzta maga mögött az ajtót és leült a földre, ugyan oda ahol akkor is ült amikor Evangelin még eszméletlen volt.A szoba csak annyiban változott, hogy az ágy mellett egy villanyradiátor állt, és be volt ágyazva. De lány mégis sokkal kellemesebbnek érezte.Talán a meleg miatt.

-Mikor mehetek haza?-törte meg a csendet Evangelin.

-Fogalmam sincs!Előbb kihallgatnak és utána kiderül mi lesz veled.-válaszolt Cameron unottan-És... ne haragudj, hogy tegnap megharaptalak.Csak belekönyököltél a hasamba és feldühödtem. Plusz amúgy sem volt jó napom.

-Ó, tényleg? Elfogadom  bocsánatkérést, de ez nem mentség.-mondta a lány ingerülten.

-Már ne is haragudj!-csattant fel hisztérikusan Cam-Te eltörted a bordáimat.Te is tartozol némi bocsánatkéréssel.

-Pff!Bocsánatkéréssel?-háborodott fel Evanglin-Csak azért rúgtalak el mert megharaptál.-Mélyen belenézett a fiú szemébe és hirtelen azok a veszekedések jutottak az eszébe, amiket a szülei vívtak egymással.Ez is olyasmi volt..... mintha a düh alatt szeretet lapult volna.Eddig észre sem vette milyen jóképű is Cam. Aztán gyorsan elhessegette a gondolatot.

-Te meg belekönyökölté a hasamba!

-Mert rám ugrottál!Mégis mit kellett volna tennem?!Tétlenül hagyni, hogy megverj?

-Nem akartalak megverni.Sem megharapni.Csak nem akartam, hogy elmenekülj!-Mielőtt Evangelin reagálhatott volna Victoria lépet be a ajtón. Mindketten odakapták a fejüket.Viki azokat a ruhákat tartotta a kezében amiket nemrég ledobott a földre.

-Itt van  néhány ruhám.A tieidet nem találtam.Addig jók lesznek ezek is.-mondta és lerakta őket az ágyra-Most itt hagyunk, öltözz fel ha gondolod és ha akarsz valamit kopogtass az ajtón.Itt leszünk lent.Hallani fogjuk.-míg Victoria elegáns volt és határozott, testvére inkább tűnt lázadó titni fiúnak akit semmi és senki nem érdekel. Evangelin nem is nézte ki volna belőlük, hogy testvérek ha nem hasonlított volna ennyire az arcuk.

-Köszönöm!-felelte hálásan. Már amennyire hálás lehetett. Victoria bólintott és komoly tekintettel folytatta:

-Az ajtót bezárjuk.Nem tudsz kijönni rajta.Az ablak pedig különleges átlátszó titánból van, szinte áttörhetetlen.Viszont ha sikerül is áttörni kívülről be van rácsozva.Nem tudsz innen kijutni!Hiába próbálkozol.

Eközben Cam is felállt a földről és a falnak támaszkodott a karját keresztbe fonva a teste előtt.   

Ezután Viki sarkon fordult , kinyitotta a vasajtót és kilépett rajta.A fiú ellökte magát a faltól, még egyszer rápillantott Evangelinre ,rákacsintott, majd követte a testvérét. Victoria becsapta az ajtót.Egy másodperc múlva kattant a zár.

 Végre egyedül!