● Chapter 3

Sziasztok! 

Itt is van az új rész,végre kész lettem vele! :D

Köszönjük a komikat,nagyon jól estek! A következő rész hamarabb jön,ígérjük! 

Jó olvasást! :*

●Taylor●

Viktoria mélyen fújta ki a levegőt miután becsukódott az ajtó mögötte.

- Ki kell hoznunk innen - kijelentés volt ez mint kérdés. 

- Tessék? Most vagy megsüketültem egy farkas bolhától vagy te tényleg ki akarod hozni ezt a lányt innen? - förmedt rá Cam,Viki unottan forgatta a szemét. 

- Te is pontosan tudod mit fog vele csinálni Beatrix ha egyszer megkaparintja! 

- Anya sose engedné! 

- Anya sincs mindig ott hogy vigyázzon rá! - Viki hangja éles volt mint a kés,és igaza volt,Cameron ezt pontosan tudta. Az anyjuk sose engedné hogy baja essen Evangelinnek,ha másból nem,elvből biztosan.

- Akkor majd figyelünk rá mi... - vonta meg a vállát,és megvakarta a tarkóját. Néha utálta hogy a nővére ilyen önfejű.

- Mi sem lehetünk itt mindig,de ha... 

- Fogd már fel,Viki,hogy nem lehet! Nem vagyunk őrangyalok,és főleg nem egy olyan valakinek akinek a családja bántotta a klánunkat,és majdnem megölték Sebastiant! - ordította Cameron. Ritkán kiabált a nővérével,de néha neki is ki kell adnia a gőzt.

- És a család vétkei a gyerek védkei is,igaz? - kérdezte csendesen Viki. Cameron arca elfelhősödött.

Pontosan tudta miről beszél Victoria. Mivel a vámpíroknak nem lehet gyerekük így nagyon kevesen voltak a klánon belül vérszerinti családi kapcsolatban. Cameron,mielőtt vámpírrá változott,emberként a középkorban egy keresztes hadjárat vezetőjének a fia volt. Messze arról volt híres az apja hogy mindenkit legyilkol,és brutálisan megtámad. Azt akarta hogy a fia is kövesse,de Cameron ellen állt. Mai napig is sok öreg vámpír ránézz az apját látták benne és undorodni kezdtek tőle. Ha valakinek, Cameronnak biztosan,el kellet fogadnia hogy lehet hogy a lány ártatlan..

- Szerintem akkor se a mi dolgunk őt pátyolgatni... - mondta Cam,majd össze szorított fogakkal megfordult és otthagyta a lányt.

Viki a szó legszorosabb értelmében fortyogott a dühben. 

Rendben,ha nem akar neki segíteni,akkor majd megoldja valahogy! Legalábbis reméli...

James minden idegszálát megfeszítette miközben a fa egyik korhadt ágán térdelt. Kevésbé köztudott tény volt hogy a vérfarkasok alig hasonlítottak valamiben a farkasokra. Velük ellentétben akár állati akár emberi alakjukban is játszi könnyedséggel közlekedtek a fákon,tetőkön és egyéb magas helyeken. Érzék szerveik is sokkal kifinomultabbak voltak,és uralni tudták a bennük lakó farkast. Átváltozáskor (nem,az egésznek semmi köze sincs a holdhoz,mindegy mennyit keres vele a filmipar,akkor is csak egy hülyeség) a vérfarkasok,más néven a bestailos*-ok nem lesznek két méter magas mogyoró barna szemű farkaskák (Bármennyire is cukik a Twillight-ban,ez is egy hülyeség) hanem a szemük teljesen befeketedik,és fehér fény foltok kezdenek játszani bennük,a fogaik megerősödnek és két agyaruk nő. Ilyenkor voltak a legveszélyesebbek,félig emberek félig az a dühöngő farkas aki bennük élt. Ezt a feles állapotot csak az idősebb farkasok tudták megcsinálni,aki megtudta csinálni hivatalosan is felnőtt lett,de addig vagy csak teljes emberi vagy teljes farkasi alakjukban tudtak megjelenni. 

James idegesen fürkészte New York felhőkarcolóit mintha abból várna válaszokat. Hol van a huga? 

A falka többi tagja nem aggódtak mert többször volt már hogy Evangelin edzésről haza felé jövet bement Eloishoz,a jósnőhöz aki a falka gyógyítója volt,és annyira elbeszélgették az időt hogy ott aludt nála és majd másnap déltájban haza jön. Csak hogy James Evanglein testvére volt és érezte hogy nincs vele valami rendben. 

Leugrott az ágról,ami recsegve vette tudomásul a súly változást,és megállt egy csoport árvácska között. A nap első sugarai narancssárgásan körbe rajzolták New York épületeit,jelezve hogy egy újabb nap érkezett el. James megrázta a fejét,mézes barna fürtjei csak úgy repkedtek ide-oda,miközben pupillája kitágult,és három apró fehér pötty kezdet bennük táncolni,majd egy dühös morgás kíséretében agyarai is ki buktak. Hátra csapta a fejét,és nagyot nyüszített.A benne lakó farkas boldog volt hogy végre kiszabadult,de az emberi fele nem felejtette el,mi az igazi célja.

Meglátogatja Eloist...

Viki szaggatott sóhajjal lépet be az étkezőbe. Ma hallgatják ki Evangelint,anyja és Beatrixnek reggel el kellet mennie,és mikor vissza értek csak annyit mondtak neki hogy szóljon Camnek hogy vigye a farkast az ebédlőbe. Elvileg ezzel még vártak volna néhány napot,de Beatrix és Amanda valósággal őrjöngtek amikor haza értek. Viki már előre sajnálta a lányt,de elhatározta hogy megvédi ha arra kerül a sor.

 Máskor egy viktoriánus kora béli hatalmas keres asztal foglalta el a szoba felét,de ennek most nyoma se volt. Se a családias hangulatnak ami általában magával ragadta a lányt,amikor ebbe a helyiségbe lépett. A falon lévő aranygyertya tartókban (a lámpák,és a neonos fények bántják a vámpírok érzékeny szemeit) most semmi megnyugtató nem volt,sőt még inkább ridegséget keltett a belépő ember szívében.A teremben kér oldalt bársony székek voltak a falhoz támasztva,pontosan 6 darab,és az óriási ablakokon át beszűrődött a hold selymes csillogása. A szoba közepén egy nagy selyem fotel állt,benne Evangelinel. A két kezét a karfához kötözték,olyan erősen hogy már most kezdet látszani a piros csík a kötél nyomán. Evangelin éppen dühösen vicsorított az előtte álló Beatrixra.
 Miután Viki mögött becsukódott az ajtó az egyetlen hangforrás csak a díszes kandalóban lévő fa halk ropogása a tűzön.
Viki az ajkába harapott.A padló kínosan megcsikordult a lába alatt,miközben ő az egyik székhez sétált,majd leült oda. Mellette Cameron ült a széken,félig lelógva róla mint egy rossz diák. Amanda és Beatrix még vadász ruhában voltak,Amanda neki dőlt a falnak az ajtó mellet és üveges tekintettel meredt maga elé,míg Beatrix sebesen járkált fel alá.

Az ajtón ekkor lépett be Zarek és Bartoon. Zarek,egy magas markáns férfi volt,aki tagadhatatlanul jó képű,de közveszélyes. Ő volt a New York-i klán abszolúte vezetője. Korával,és erejével kivívta az évszázadok alatt a klán teljes tiszteletét,még akkor is ha néhányan a halálát kívánták. Selymes fekete haja volt,és indigó kék szeme. Vele ellentétben Bartoon teljesen más volt. Nem voltak neki félelmetes vonásai se ilyesztően kék szeme,őszes haja volt,és tiszta kék szeme,halványan mosolygó szája. Amolyan hobortos nagybácsi feelingje volt,azzal a különbséggel hogy ő gond nélkül szét szed egy embert milliméter pontos darabkákra alig fél perc alatt.

Amanda ellökte magát a faltól,majd Zarekhez lépett,és a fülébe súgott valamit,amit csak Bartoon és Zarek hallhatott. Mindkettő arca megkeményedett.
Zarek Evangelin elé lépett.
- Én Zarek vagyok,a klán vezére. Te meg ha jól tudom Blair - fürkészte a lányt,aki felemelte a tekintetétt,és állta a pillantását - És mi most beszélgetni fogunk.
- Az attól füg. Mert ha szeret egyedül beszélgetni akkor remek kis beszélgetés lesz - mondta Evangelin gúnyosan.
- Sosem kedveltem a humor semelyik fajtáját,úgyhogy ezzel itt előrébb nem fogsz jutni.
- Vajon mért nem érdekel? - forgatta a szemeit Evagnelin.
- Az életeddel játszol,kislány... - morogta Cameron,az egyik oldalsó székről.
- Ezt a közhelyet melyik filmből szedted? A drakulából? - kérdezte unottan Evangelin. Cam vicsorogva felállt.
- Te...
- Térjünk a lényegre! - vágott közbe Beatrix.- Megöltek egy vámpírt. Darabokra szaggaták. Ti tettétek? - a hangja hangja egy egészen apró pillanatig megremegett,miközben Evangelint figyelte gyilkos tekintettel. Evangelin elképedt.
- Nem,teljesen biztos vagyok benne hogy nem mi voltunk. - rázta meg a fejét Evangelin,amitől néhány rózsaszín tincs a arcába hullott.
- Biztos vagy benne? - ráncolta a szemöldökét Bartoon.
- Igen.
- Hazudsz! Tudom hogy ti voltatok! Szétszagatták! A nővéremet! Ti voltatok,ti mocskos ki... - tört ki Amanda,és térdre rogyott. A tekintete eszelős volt,és egész testében remegett. Arcán egy rózsaszín** könnycsepp gördült le. Viki elkerekült szemmel nézett rá. Az anyját meg sose hallotta kiabálni. Még akkor se amikor ő egy ideig csak állati vért volt hajlandó inni,és vérengzővé*** vált egy hétre.
- Cameron,vidd ki anyádat!Beatrix menj velük!  - vágott közbe Zarek. Cameron máris Amanada mellet volt,akinek a szeméből még mindig rózsaszín könnyek potyogtak,és a teste megállíthatatlanul remegett.
  Csak  mikor az ajtó bezárult Camék mögött szólalt meg újra Zarek.
- Telejesen biztos vagy benne? Amanda vérszerinti nővérét ölték meg....nálunk a vérszerinti rokonság olyan ritka hogy nagyon megbecsüljük...
- Igen,biztos. Ma van Justi...a halott vérfarkas gyerek temetése,ilyenkor akár a falunk is éghetne akkor se harcolnánk. A gyász ünnepét nagyon komolyan vesszük. Nem mi tettük,és átutazó falka sincsen a környéken.
Zarek és Bartoon pár pillanatig csak nézték Evangelint,majd Zarek szólalt meg.
- Sajnálom. A halott gyereket. Nem mi voltunk. Esküszöm. És sajnálom a feleségem viselkedését,csak meg...
- Megértem. Mint mondottam volt,mi farkasok a gyászt az egyik legszentebb ünnepként tartjuk számon. - szólt közbe suttogva Evangelin. Zarek bólintott.

Itt az idő! Gyerünk,Viki..

- Apa? Haza engeded Blairt? Hadd érjen haza a halott gyermek temetésére!Kérlek.. - kérte Viki apja mellé lépve. A férfi elgondolkodva nézett először Bartoonra,majd Evangelinre,és végül Vikire.


Mire James Eloishoz ért a feljövő nap utolsó naracsszín sugarai is eltüntek. A kis New Yorki tetőtéri lakás erkélyén állt.
Valami nem stimmelt.
Elhúzta a üveg ajtót és belépett a szobába. A máskor zsúfolt,de tiszta szoba teljesen felvolt dúlva. A padlón fűszerek,porok,és folyékony trutymók keveredtek üveg szilákokkal,daráló törökkel,edényekkel és tálcákkal. A plafonra fel akasztott zsinorokon lévő egzotikus dolgokat fekete por lepte és a kén jellegzetes szaga terjedt minden felé.
A nappali közepén ott feküdt a földön Elois.
 Az indián nő eszméletlen volt,fekete haja bársonyként terült szét hosszúkás arca körül,szokásos poncsóján,és kék szoknyáján nem volt vérnyom. James elborzadva térdelt le a nő mellé,és kitapogatta a pulzusát. Egyenletes volt,és nyugodt,bár az asszony hasa nem emelkedett,és a nő parlag zöld szeme is természet ellenesen fenakadt. Egy kis papír volt a mellkasán. James felvette,és elolvasta.

A fogócska elkezdődött! Remélem nem kevered a bújócskával,mert ha el akarsz bújni előle,azt hiszem nagyon morcos leszek és az senkinek se lesz jó! 

H.R.

ui.: Bourtoon Srteet, 23-mas szám alatt van egy kis ajándék amit biztos értékelni fogsz! 

*bestailos (latin) - állatias,állati eredetű
**A vámpíroknak nincs szüksége vízre,csak vérre,így a testükben nincs is víz,ergo csak vért,az az rózsaszín könnyeket tud hullajtani 
***vérengző - az az állapot amikor a vámpír annyira kiéhezik hogy elveszti a tudatát,és a teste ősztőnösen vért szerez,mindegy milyen úton-módon