●Chapter 4

OSziasztok!

Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom csak nem nagyon jutottam géphez. :((

Jó olvasást ;D (: 

James az Elois mellett álló tölgyfából készült szekrényében kutatott. A fiú időközben visszanyerte emberi alakját.Agyarai eltűntek , fekete szemei most kéken világítottak, teljes ellentétben állva mogyoróbarna hajával és borostájával.
A nő a szekrényben tartotta a mindenféle porokat és gyógyszereket.A szekrény tartalmának a 80 százaléka már a földön hevert kiborulva , de James kitartóan kutatott az épp üvegcsék között.A fiú azt sem tudta mit keres, de bízott a megérzéseiben.Minden üveget alaposan megnézett-néhányba még bele is szagolt- de egyik sem tetszett neki.

-A francba is!Elois, miért nem tudsz feliratokat tapasztani rájuk?!-a fiú olyan erővel szorította meg az egyik üveget, hogy az összetört, és a benne lévő ég kék színű por a földre hullott.

James ledobta az üvegszilánkokat, sarkonfordult majd Elois mellé térdelt és pofozgatni kezdte.

-Elois, ébresztő!-James és Elois nem túlzottan kedvelték egymást.-Hát jó, nem hagytál más választást!-James felállt és átsétált a szobán

A konyha nagyon különbözött a nappalitól.Míg az rejtélyes és varázslatos volt,tele mindenféle csetresszel és harcnyomokkal , a konyha teljesen "emberi" volt.A tányérok és a poharak frissen mosva csillogtak a csepegtetőn a mosogató mellett, a tűzhely tisztára sikálva ragyogott és a hűtő is rendben volt.
James elvett egy tiszta poharat és a csapnál feltöltötte vízzel.A pohárral a kezében visszasétált a szobába és Elois mellé lépett.A nő még mindig ugyanúgy feküdt mint ahogy James otthagyta.
-Mióta meg akarom ezt tenni.-mondta arcán sunyi mosollyal majd meglendítette a poharat és Elois nyakába borította a jéghideg vizet.


-De apa!-az ajtó bezárult Evangelin előtt-Igazságtalan vagy!-Viki még próbált küzdeni a lehetetlenért is-Blair nem csinált semmit!A falkájuk sem.
-Tudom, én is hallottam.-Zarek hangja teljesen nyugodt, de mintha elfojtott düh is keveredett volna vele.Miközben a lányához beszélt az ajtó zárjával játszadozott.
-Akkor meg mié...
-Elég legyen!-förmedt a lányára hirtelen és elengedte a zárat-.Elegem van lányom!Mond meg miért akarsz segíteni ezen a lányon?Ez egy vérfarkas!Örök ellenségünk!-lehunyta a szemét és kifújta a levegőt-Tudod, hogy szeretlek. A lányom vagy. És tudom, hogy nem kellene ezt mondanom...de ezzel a jószívűségeddel soha nem leszel a New Yorki klán alvezére.
-Akkor edz engem is úgy mint Cameront!Vele mindig is többet törődtél!-a lány elkeseredetten nézett föl apjára, mintha évek óta ki nem adott meggyötörtség ült volna ki arcára-Készíts fel engem is a Nagy Vérontásra!Kérlek!
-Kislányom.Édes drága kicsi lányom.-Zarek igazi apához méltóan, aggodalmas tekintettel ölelte át a lányát. Zarek talán agresszív volt, de gyerekeit ugyanúgy féltette és szerette, mint bármelyik apa képes rá-Talán igazad van, és valóban többet törődtem öcséddel mint veled.De értsd meg... muszáj kiképeznem mert ha velem valami történik, aztakarom,hogy ő is ugyanolyan tekintéllyel, nevéhez méltóan vezesse a klánt mint én.
Viki viszonozta az ölelést és arcát apja vállába temette.Talán Zarek nagytermetű volt, de lányánál csak egy fejjel magasabb -Megértem.-sóhajtott-Csak reméltem talán az én célom is fontos neked egy kicsit.
-Hát persze, hogy a tied is az.Sőt, nagyon örülök, hogy alvezére akarsz lenni.Csak...
-Zarek!-Amanda sétált le  a lépcsőn és Zarek elé lépett.Arca sápadt volt és a nő egész testéből áradt a feszültség.-Hol van Blair?
-Anya!-a lány elengedte apját és anyja felé fordult aggodalmas tekintettel-Nagyon aggódtam érted!-végigmérte anyját mintha sérüléseket keresne-Annyira örülök, hogy jól vagy.-Viki láthatóan megnyugodott-Cameron hol van?
-Kicsim...!-Amanda végigsimította lánya karját-Menj fel a szobádba kérlek, és ne hallgatózz!Apáddal meg kell beszélnünk néhány dolgot.
-De hol van Cameron?
-A szobájában azt hiszem.Menj fel hozzá ha akarsz, csak kérlek ne gyertek le egy darabig!
-De...
-Semmi de!.szakította félbe Zarek-Hallottad anyádat.Maradjatok ott!Majd szólunk ha lejöhettek.


-James Fred White!-Elois döhösen ült fel a földön és szúrós tekintettel nézett James önelégült arcára.
-Ez a nevem ne koptasd!Gyönyörű név.-James karbafont kézzel arcán vigyorral állt a nő felett.
-Mi a csudát csinálsz itt?-Elois kérdő tekintettel nézett körbe a szobába-És mi a franc történt itt?
-Reméltem ezt majd te mondod meg...-a fiú arcáról eltűnt a mosoly és értetlenül nézett a nőre.
-Hát ezt rosszul hitted!
-Fogalmad sincs mi történt itt?Nem emlékszel semmire?
-Nem.De egyben biztos vagyok... annak a pohárnak ott a kezedben köze van az én csuromvizes kézzel varrt indiai ruhámhoz!És ha felállok innen olyan nyakast kapsz, hogy azt megemlegeted!
-Ennyi?Csak egy nyakas?Ért már engem ennél nagyobb fájdalom is.Csalódtam benned Elois. Reméltem legalább egy ezüstös kínzást kapok.-nézett gúnyosan James a nőre.
Elois válaszra nyitotta a száját de mielőtt megszólalhatott volna, az ajtón erős kopogtatás hallatszott.Mindketten az előszoba felé kapták a fejüket.
James minden izma megfeszült. Elois felállt és az ajtó felé indult de James az útjába állt.
-Hagyd!Majd én.-a fiú hátrataszította a nőt és lassan kecsesen settenkedett az ajtó felé mint egy macska.
Mikor az ajtóhoz ért megint kopogtattak, ám ezúttal sokkal erőszakosabban.Füleit hátracsapta mint egy támadni készülő oroszlán, száját kinyitotta, elővillantva hosszú metszőfogait.
Egy lépéssel még közelebb lépett a bejárathoz és óvatosan kinézett a kitekintőn.

-Vik!Mondtam már, hogy ne nyúlj semmihez mert semmit nem fogok megtalálni!-Cameron a beágyazatlan ágyon ült, ölében egy laptoppal és körülötte szanaszét CD-k, különféle újságok és verseskötetek hevertek.
A szobában nagy káosz uralkodott.A sarokban álló íróasztalon szétdobálva a papírok, könyvek, a földön heverő ruhák, kacatok, és a ruhásszekrényből kilógó ingek.
-Nem is értem hogyan tudsz te így élni.-Victoria a földön térdelt és az összegyűrt szennyes ruhákat kapkodta fel.
-Férfias életmódnak hívják.-vigyorgott le az ágyról Vikire Cam.
A lány nem nézett fel.-Férfiak.-fogatta a szemeit-Mind ugyanolyan!
-Na majd meglátjuk milyen lesz a te barátod!
-Az én barátom rendszerető lesz.
-Erre majd akkor térjünk vissza, amikor a használt alsógatyáit szedegeted a földről.
-És akkor a te gatyáidat miért a nővéred és miért nem a barátnőd szedegeti?-Viki most már felnézett az öccsére és visszadobta a ruhákat a földre.
-Apropó!-kapta fel a fejét a fiú-Nem tudod hol a telefonom? Fel kellene hívnom Isabellt.
-Az előbb láttam valamelyik nadrágodban.-a lány felvett kék csőfarmert a földről és a zsebébe túrt-Á. Meg is van.-kivette a telefont a zsebből és odadobta Cameron mellé az ágyra.
-Kössz!-vigyorgott a telefonra a fiú-Napok óta ez keresem.
-Miért nem lepődöm meg rajta?!-grimaszolt Viki.
Cameron a kezébe vette a fekete iPhont és tárcsázott.
Viki odafeküdt az öccse mellé az ágyra miközben a fiú a füléhez emelte a telefont.
-Szia cicám!-szólt a telefonba egy lány. Hangja lágy volt, olyan mint amit szívesen hallgat az ember.
-Szia édes!Mi újság?-Cameron hangja semleges maradt.
-Miért nem hívtál napokig?Azt sem tudtam mi van veled?
-Jaj nyugi!Ne csinálj úgy mintha járnánk!
-De a legjobb barátom vagy!Aggódhatok érted!
-Értem aztán nem kell aggódnod!-mosolygott maga elé a fiú-Mesélj valamit!Mi lett azzal a halandóval.
-Semmi.Csak futókaland volt.Mint mindegyik.
-Te meg a fiúk!Sosem értettem.
-Nem is kell értened.-a lány egy pillanatra elhallgatott-Mesélj valamit erről a vérfarkasról!Apám mondta, hogy mitörtént a kihallgatáson.
-Bartoon mindent elmond neked?-a fiú szavaiba gúny keveredett.
-Persze!Hiszen a lánya vagyok!-Isabell hangja értetlen volt.
-Igazából nincsen semmi vele. Vik azt mondta, hogy apa még nem engedi el.
-De nem csinált semmit!Tudod, hogy tisztelem apádat, -kis szünetet tartott-de néha nagyon igazságtalan tud lenni!
-Jaj istenem.Ti lányok, meg a hiszékenységetek.-Cam a szemeit forgatta-Vik is pont ugyan ezt mondja.
-Nem vagyunk hiszékenyek!-förmed rá a lány.
-Ó dehogyis nem!Mind azok vagytok!Honnan tudjátok biztosan, hogy igazat beszél?!
-Hát onnan...
-Majd én megmondom!-szakította félbe a fiú-Sehonnan.
 Viki időközben az öccse vállára hajtotta a fejét és elaludt.
-Tipikus férfi.Mind azt hiszitek, hogy egy nőnek soha nem lehet igaza.Isabell hangjába sértődöttség került.
-Az vagyok!De nem így gondolom.Csak egyszerűen nem értem a gondolkodás módotokat és az érveléseiteket.Nem tudom, de szerintem nem vagyok egyedül.
-Figyelj cica most le kell tennem!Majd este gyere át ha gondolod! Itthon vagyok. Megnézhetnénk egy filmet.
-Oké majd hívlak még!-Cam elmosolyodott-Szia.
 Ledobta a telefont maga mellé és lehajtotta a fejét Viki fejére.Mikor kicsik voltak mindig így aludtak egymás mellett.

James megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, hátralépett egy lépést és visszahúzta éles metszőfogait.
-Csak egy idős néni!-szólt hátra Eloisnak.
Kinyitotta az ajtót és mosolyogva a idős hölgy elé lépett, eltakarva a bent uralkodó káoszt.
-Csókolom.-szólt meglepett hangon mintha csak egy rég nem látott ismerőst látott volna viszont
-Szervusz fiam!-a néni vagy 150-160 centi magas,65-80 éves lehetett, de korához képest egészen jó állapotban volt.
Hátát egyenesen kihúzta, állát fenntartotta mint egy pöffeszkedő kakas.-Elois itthon van?-kérdezte és próbált felnyújtózkodni és átlesni James válla felett, de a fiú széles izmos vállai elállták útját.
-Nincs!-felelte határozottan a fiú.-Elment vásárolni és megkért, hogy amíg távol van vigyázzak a lakására.
-Miért?Talán nem működik a zár?-mondta majd kérdő majd zárra pillantott
-Nem halott a betörésről?-"csodálkozott" a fiú.
-Milyen betörésről?-hangja egészen ijedt volt és egyben meglepte a kérdés is.
-Az alattunk lévő lakásba.Tegnap betörtek.-kis szünetet tartott majd gyorsan hozzátette:-Állítólag.
A nő felvonta a szemöldökét és hitetlenkedve nézett James-re.
-Az lehetetlen!Hozzánk biztosan nem törtek be!
-Amm....-a fiúnak elakadt a szava-A francba!-gondolta magában-Biztos benne?Akkor valamit biztosan félreértettem.Tessék csak hazamenni bevenni a gyógyszereket és ágyba bújni!Kezd késő lenni.-kilépett az ajtón és lefelé tessékelte a nénit majd mielőtt az válaszolhatott volna, visszament a lakásba és becsapta az ajtót, majd visszasétált a nappaliba.
Időközben Elois felállt és elkezdte felszedegetni a földről a törött üvegcséket.
-Köszönöm szépen!-mondta gúnyos hangon és felegyenesedett, hogy a fiú szemeibe nézhessen.-Most majd magyarázkodhatok.
-Elois!-James hangja halálosan komolyra váltott-Segítened kell!
-Cöh...-forgatta a nő unottan a szemeit-Már kérdezni is akartam, hogy kerülsz ide egyáltalán.Gondoltam, hogy nem bocsánatot kérni jöttél!
-Na most akkor segítesz vagy nem?-kezdett dühös lenni a fiú-Nincs időnk cseverészni!
-Mit szeretnél?-hangja még mindig unott volt.Leült a kanapéra és megpaskoltam maga mellet a helyet.-Ülj le!
-Nem!-a fiú ideges kezdett fel alá járkálni-Evangelin eltűnt!
-Tessék?-aggodalmasan próbálta elkapni a fiú pillantását, de az a padlót bámulta
-Már két napja nem jött haza.Anyáék nem aggódnak.Azt mondták biztosan itt van nálad, de én  azt éreztem, hogy bajba keveredett. Azért jöttem el hozzád, hogy megnézzem itt van e.De mint látom nincs , szóval...-felemelte tekintetét a földről és egyenesen a nő szemébe nézett. Aggodalom és félelem tükröződött a szemében.
-Szeretnéd ha megkeresném!-bólintott óvatosan a nő-Rendben!De kell valami ami az övé, amiben benne van a lelke!
Elois nem csak jósnő volt és gyógyító, hanem igéző is.
James a zsebébe nyúlt és kivett belőle egy csillogó ezüst láncot, melyen egy pici madár alakú medál lógott.
-Ez Evangeliné.-szólt halkan és a kis medálra meredt-Szinte minden nap hordja.-átnyújtotta Eloisnak a láncot
-Nagyon szép darab!-óvatosan összezárta a tenyerét és lehunyta a szemét.
A szobában szél kerekedet. Először csak fújdogált aztán egyre erősebb lett, végül már vihar erejű szél tombolt a szobában.Úgy süvített, hogy még a leesett ötrött váza csörömpölését sem lehetett halleni.A szétszórt papírokat felkapkodta,a kiömlött porokat felkavarta, Elois hajával pedig úgy játszott mintha csak gyerekjáték lenne, amit kedvére rángathat.
Egyszerre hirtelen elállt a szél és csen lett a szobában.A nő kinyitotta a szemét. James mereven állt előtte és a nőre meredt. Haját neki is összekócolta a szél. Elois lassan leengedte a kezét és komoran ezt mondta:
-Megtaláltam!